Az elmúlt időszakban rengeteg minden történt, a blogot kissé el is hanyagoltuk. Még októberben elkezdtem dolgozni egy étteremben, amely azóta 1 Michelin csillaggal gazdagodott, az utolsó dolog, amire a hétköznapokban időm és energiám lett volna, az az írás, és ez hétvégente sem volt másképp. Végleg eldöntöttem, hogy a cukrász pályán akarok dolgozni, beszereztünk pár új szakácskönyvet, és a Larousse Lexikont (végre) magyarul (is)! Kipróbáltuk a Borkonyhát, hétfőn, szerdán pedig jött a hír, ők a 3. csillaggal kitüntetett étterem Magyarországon. Részt vettünk a március 10. Gasztrokiállításon, ettünk a Dom Beislben, felfedeztük a Labstellét, a Mottót, voltunk a Meiereiban, megtaláltuk a város eddigi legjobb pho levesét, burgerét, sütöttem rugelachot rengeteg lekvárral, Michel Roux- féle tészta recept alapján születésnapi csokoládé tortát, Kornél 26 éves lett, már 1 éve a Hill-ben dolgozik, volt szerencsém náluk vacsorázni és minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy életem legjobb vacsoraélményei között dobogós helyen szerepel az az este.
Ennyi dióhéjban. A tegnapi Michelin csillag eső után az a kósza ötletem támadt, vajon milyen lenne végigenni a világ kitüntetett éttermeit. Ezen felbuzdulva kitaláltuk, hogy mostantól sokkal több figyelmet szentelünk az éttermeknek a blogon. Tehát a lényeg továbbra sem változik, csak kicsit kiegészül. Azt hiszem, ez a mánia (?) kezd kicsit elhatalmasodni rajtunk, mert egy jó ebéd egy finom borral nagyobb örömet okoz számomra, mint a ruhavásárlás és a könyvespolcon gyakorlatilag nem fér el több szakácskönyv, így nincs más hátra, új polcot, polcokat kell vásárolnunk.
No comments:
Post a Comment