Showing posts with label Szakácsok Könyve. Show all posts
Showing posts with label Szakácsok Könyve. Show all posts

21/05/2013

A csokoládés sablé Viennois recept "csokiszörnyei"

Szóval, visszaolvasva az "ez nem egy gasztroblog" sort azt kell mondjam, még mindig tartjuk magunkat ehhez az állításhoz, védekezésképp annyit mondhatok, az elején azt írtuk arról fogunk írni, ami minket érdekel és ebben a főzés is benne van. Sőt. 

Tehát, a mai napon úgy döntöttem hogy ideje sütnöm valamit. A címben olvasható édességre esett a választásom egyrészt, mert nagyon egyszerű, másrészt mert csokoládés és azt nem lehet nem szeretni és a tésztáját pár napig a hűtőben tarthatom egyéb katasztrófák nélkül, így bármikor süthetek belőle egy adagot


Tehát a recept a következő, 40 darab elkészítéséhez.

> 260 g finomliszt
> 30 g kakaópor
> 250 g szobahőmérsékletű, darabokra vágott vaj
> 100 g porcukor
> 1 nagy tojás fehérje
> 2 csipet só

1. Összeszitálom a lisztet és a kakaóport.

2. A vajat egy tálba teszem, konyhai robotgéppel habosra keverem és beleszitálom a porcukrot, hozzáadom a tojásfehérjét és a sót, majd 1 percig a legmagasabb fokozaton keverem.

3. Hozzáadom az összeszitált lisztet és kakaóport, majd addig keverem, amíg eloszlik a masszában. 

4. A tésztát letakarom, majd a hűtőbe teszem amíg meg nem szilárdul.

5. Miután megszilárdult egy tésztadarabot sütőpapírra helyezek és hengert formálok belőle, majd újra beteszem a hűtőbe és ismét megvárom, amíg megszilárdul.

6. 180 fokon 12-15 percig sütöm a nagyjából 1cm vastagságúra felszeletelt hengert.

7. Felolvasztok egy kis étcsokit vízgőz fölött, kevés reszelt citrom héjával összekeveem és félig belemártom a kész sütiket.

Eredmény: egy finom édesség gyakorlatilag minimális időráfordítással, tea, kávé mellé. Plusz ha csokiba mártogatom a csoki maradéka az enyém. Több nem is kell.




18/05/2013

A tökéletes palacsinta

Nem ismerek olyan embert, aki ne szeretné a palacsintát. Nekem majdnem mindegy, hogy kakaós, lekváros, túrós, diós vagy fahéjas, a Nutellát csak azért nem írom ide, mert azt vétek nem kanállal enni és töltelékként használni. Szerintem.

Két nagy gondom volt a palacsintával, az egyik az, hogy egy ideig viszonylag keveset tudtam csak egyszerre elfogyasztani. Hagyjuk a sötét gyermeki múltamat, amikor ebéd előtt, közben és után a dagi ujjaim folyton a palacsinta töltelékének színeiben pompáztak, mert csak úgy habzsoltam, ahogy idősödtem, egyre kevesebbet ettem belőle.

Mivel soha nem volt kialakult receptem arra, hogyan kell elkészíteni a tésztát, legtöbbször találomra adagoltam a hozzávalókat, azonban ez a módszer nem mindig hozta a várt sikert és elismerést. A tészta vastagsága ijesztő árnyképként lebegett a fejem felett, mert vagy túl vastag lett, vagy papírvékony.

Végül fellapoztam a Jill Norman által szerkesztett 'Szakácsok Könyvét" és erre a receptre bukkantam:

481. oldal (12 db palacsintához)

> 125g finomliszt
> 2 nagy tojás
> 20g (1 ek) vaníliáscukor - elhagyható, ennek ellenére én mindig beleteszem
> csipetnyi só
> 250g hideg tej
> 40g (2 ek) olvasztott vaj

Miután sima tésztává összekeverem a hozzávalókat, letakarom és 2 órán át a hűtőben állni hagyom és megtanultam, hogy a tészta állaga akkor jó, ha a főzőtejszín sűrűségéhez hasonlít. Ha szükséges, egy kis tejjel felhigítom

                                                                      A kezdetek

                                                               A kész palacsinták